MURAMENTI NEMZETISÉGI TERÜLETFEJLESZTÉSI TÁRSULÁS

Tótszentmárton

Üdvözöljük Önt a Tótszentmártoni Községi Önkormányzat honlapján!

Térkép a településről

Tótszentmárton régen és ma

Látkép
 

Tótszentmárton Nagykanizsától délnyugatra, a 7- es főútvonaltól három kilométerre délre, a horvát határhoz közel található. A települést észak- déli irányban a Borsfai patak szeli át, határa lankás, dombos. Zártkertjében található a villannyal ellátott Kámán- hegy, ahol gyümölcsösök, szőlőültetvények, présházak és borospincék sorakoznak. Lakosainak száma 995 fő, akik többsége horvát, /74,1 %/ és a káj dialektust beszéli.

A falu első írásos említése 1321- ből való Villa S. Martini, majd 1471 évben elősször Zenthmarton alakban. Templomát Szent Márton tiszteletére Nagy Lajos király építtette 1374- ben, amit aztán a török annak rendje módja szerint lerombolt, akár csak a falut, amelyet több alkalommal felégetett, Kanizsa vár ostromára menet. A templom 1777- ben épült újjá eredeti tervek alapján. A községet 1696- ban horvát ajkú lakossággal telepítették be, ebből az időszakból eredeztethető a mostani nevében lévő Tót- előtag, amely szlávot jelentett. A templom, amely régebben a környék egyházi központja volt ma műemlék. Hajdan jelentős értéket képviselt a XVIII. Századi Bedekovich kastély, de az épület mára sajnos erősen elromosodott.

A múlt században a falu lakosai közül sokan éltek állattartásból. A Budapesti Lóvasút Társaság a személyszállításhoz szükséges lovakat Tótszentmártonból vásárolta, ebből következtethető, hogy a falu híres volt vásárairól.

A második világháborút komolyabb veszteségek nélkül átvészelte, 1945 áprilisában 84 ágyúlövedéket és 48 láda aknát szedtek össze az emberek a távozó katonák után. Földosztás a nagybirtok híján minimális volt.

Az 1960- ban alakult Felszabadulás Termelőszövetkezet 1974 után a többi horvát településsel együtt a Muramenti Mg. Tsz- be tömörült. A lakosság a tsz mellett jól megélt a háztáji gazdálkodásból.

Tótszentmárton 1970- től 1990- ig a tótszerdahelyi közös tanács társközsége volt, 1991- től ismét önálló. 1999 évet közös körjegyzőségben kezdte meg Tótszerdahellyel. A község törekszik a horvát nemzetiségi identitás megőrzésére is, ebben jelentős szerepe van a közvetlen módon megválasztott kisebbségi önkormányzatnak.

A településen egy nemzetiségi óvoda és alsótagozatos általános iskola működik, a felsős tanulók a tótszerdahelyi általános iskolába járnak.

Mai utcakép

A község névadója

Szent Márton portré

Szent Márton püspök, hitvalló szent ünnepe november 11-re esik. Kultusza a Dunántúlon különösen élénk, hiszen a mai Magyarország nyugati részéből származott. A Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (ma Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben. Apja római tribunus (elöljáró) volt. Az ifjú Márton még gyermekkorában Paviába került, majd 15 évesen beállt a római hadseregbe. Mint legionárius került a galliai Amiens városába (ma Franciaország), ahol meglátván egy didergő koldust, köpenyét kettéhasította, majd egyik felét annak vállára terítette. Mint mondják, a koldus maga Krisztus volt, aki még azon az éjszakán megjelent neki abban a köpenyben.

„… egyik járőri útján, zimankós téli időben, találkozott azzal a koldussal, aki összegémberedve kulcsolta feléje két kezét. Márton felismerve a helyzetet, lepattant lováról, a rajta levő köpönyeget ketté szelte, s az egyik felét neki nyújtotta. Jutalma nem maradt el, mert a következő éjszakai szendergésében égi szózat ütötte meg a fülét: a hitújonc Márton ebbe a köpenybe öltöztetett fel engem.”¹

Az ekkor 18 éves Márton a történtek után megkeresztelkedett, s elhagyta a hadsereget, miután a Poitiers-i Hilarius püspök tanítványa lett. Illíriában folytatott missziós tevékenységet, majd remeteként élt a Genovához közeli Gallinaria szigetén. 361-ben visszatért Galliába, és Ligugében szerzetesi közösséget, majd monostort alapított. Később missziós tevékenységet folytatott egész a Duna vonaláig. Ördögűzései és gyógyításai révén nagy népszerűségre tett szert. A nép akaratából 371-ben Tours püspökévé választották. Az irgalmas szívű légionáriusból lett püspök 397-ben halt meg. Temetésének időpontját a hagyomány november 11-re teszi. Ő volt az első nem vértanú szent.²

Kultusza halála után rohamosan terjedt Európa keresztény tartományaiban, így Pannóniában is. Mi sem természetesebb, hogy azon a vidéken, ahol született, különösen nagy tiszteletnek örvendett ez a szent életű ember. Népszerűsége nemzedékről nemzedékre öröklődött, sőt a Dunántúl későbbi lakóira is átszállt. Ékes tanúbizonysága ennek a róla elnevezett 7 zalai falu is: Csicskeszentmárton, Kebeleszentmárton (ma Kobilje, Szlovénia), Zalaszentmárton, Muraszentmárton (Sveti Martin, Muraköz), Kutasszentmárton (ma puszta Andráshida és Bagód között), Szentmárton (ma puszta Zalalövő mellett) és Tótszentmárton.³

Márton a koldusok, a katonák, az állattartók és a szőlőművelők védőszentje s ezen túl Franciaországé is. A művészek katonaként ábrázolják, amint megosztja köpenyét a koldussal, néha sisakosan és mellvértben, de mindig püspöki rangja jelképeivel. Ekként látható a szentmártoni templom festett oltárképén is.

A néphit szerint Márton napján (november 11.) kell lezárni a gazdasági évet. A munkaszerződések eddig a napig szólnak, ekkor hajtják be a jószágot, és ekkor számolnak el a pásztorok. Az utolsó piaci nap is ekkor van az évben. Elterjedt szokás a Márton-napi lúd evése, amelynek mellcsontjából a téli időjárásra lehet következtetni. A fehér mellcsont havat és esőt, a vörösesbarna kemény hideget jósol. A lúdevés szokásának eredetét Szent Márton legendájában leljük meg. Eszerint Márton, mikor püspöknek akarták választani, a ludak óljában bújt el. A libák gágogása azonban elárulta, az emberek megtalálták, s ő el kellett vállalja a püspökséget.

A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered „püspökfalat” szavunk is.

Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Aki spicces lesz a bortól Márton napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól. Aki Márton napján csak répát eszik, ágyba vizelő lesz.⁴

Vas megyében több faluban szokás a Márton-napi rétes készítése és a jószág fehér nyírfaággal való megvesszőzése is. A vesszőzés az állatok egészségét hivatott biztosítani. Ide kapcsolható, hogy Szent Mártont már a középkorban is a jószág védőszentjeként tisztelték. Göcsej, Baranya és a Muravidék lakói szerint ezen a napon nem szabad sem mosni, sem teregetni. Libatojást ültetni szintén tilalmas ezen a napon, mert odasiet a „dög”, és elpusztul a jószág.

Az elhízott emberre azt mondják, „olyan kövér, mint Szent Márton lúdja”. A libapecsenyét különben nálunk is fogyasztják, s hozzá bort isznak. A vacsora végén a már kiforrott újborral koccintanak. Ezt hívják Márton poharának.⁵ Muraközben és környékén ezen a napon szentelik borrá a mustot, s ez a szokás községünkben is él.

Tótszentszentmárton jelképei

Címer és zászlóavatás

A 2000. november 12-én megrendezett „Márton- napi vígasságok” keretében került sor a települési címer és zászló avatására is. A jelképeket Dr. Hóbor Erzsébet a Zala megyei Közigazgatási Hivatal vezetője, helyettes államtitkár és Varga László a Zala Megyei Közgyűlés elnöke adta át Vlasics Lajos polgármesternek.

Lap tetejére!
 

Tótszentmárton címere

Tótszentmárton címere

Tótszentmárton címere úgynevezett „beszélő” , másképpen „névcímer”, amely a településnév képi megfelelője. Az ilyen jellegű címereket- különlegességük okán értékes címerként tartja számon a heraldika. A védőszentek megjelenítésének nagy hagyománya van a címertanban, mivel a vallásos hit a legerősebb közösségteremtő és megtartó erő. Szent Márton a címerben a heraldikai és egyházi ikonográfiai hagyományoknak megfelelően, lován, köpenyét felezve szerepel.

Heraldikai leírás:

Álló hármszögű pajzs kék mezejében vörössel és ezüsttel sakkozott hármashalmon álló, jobbra fordult, arannyal kantározott ezüst mén, aranyszegélyű vörös nyeregtakaróval. Hátán Szent Márton ül természetes színében, ezüst páncélban, aranyszőke fején ezüstprémes vörös süveggel. Fejét arany dicsfény övezi. Vállán vörös palást, melyet elöl arany boglár fog össze. Jobbjában tartott arany markolatú és védvasú, ezüst pengéjű kardjával a baljával felemelt és kitárt palástját szeli.

A címerpajzs alatt lebegő, hármas tagolású, kettőzött íves arany szalagon felül nagybetűs SUMARTON, alatta TÓTSZENTMÁRTON felirat. A horvát és magyar nyelvű településnevek előtt és után egy- egy díszpont.

Tótszentmárton község címeres lobogója és zászlaja:

Lobogó: álló téglalap alakú, 2:1 méretarányú fehér textillap, aljában arany, felette kék vízszintes pólyával. Egy pólyaszélesség a lobogó hosszának 1/10 része. A színes címer a feliratos szalaggal a lobogó hosszanti szimmetriatengelyén, anak felülről mért 1/3- os osztásvonalán helyezkedik el. A lobogó kétoldalas.

Zászló: a lobogó 90 fokkal történő elforgatásával jön létre. A feliratos szalag nélküli színes címer szimmetriatengelye a zászló hosszának rúdtól mért 1/3-os osztásvonalával esik egybe. A zászló kétoldalas.

Tótszentmárton község címeres pecsétje:

Kör alakú pecsétlap, szélén peremmel. A pecsétmező középvonalában Tótszentmárton címerének kontúrrajza. A címert kétoldalról nagybetűs körirat övezi: TÓTSZENTMÁRTON KÖZSÉG PECSÉTJE. A pecsétkép aljában nagybetűs SUMARTON felirat. A szavakat egy- egy díszpont választja el egymástól.

Lap tetejére!
 

Népességi adatok

A falu lélekszáma a 2002. január 1- i statisztikai adatok szerint 993 fő, ebből férfi 465, nő 528. 1999. január elsejei kimutatás szerint 1014 volt lakosság száma. Aktivitás szerinti bontásban 189 fő 1- től 17 éves nem kereső, 608 aktív és 196 nyugdíjas.

Népességi adatok korcsoportos bontásban -2000. január 1- i állapot

Aktivitás szerinti csoportosítás

Évi változás részletezése

Lap tetejére!
 

A település gazdasági élete

Varrodai soron

Tótszentmártonban 4 jogi személyiségű vállalkozás, kft. működik. A társas vállalkozások (bt.) száma 12. Működő egyéni vállalkozásból 52 van a településen. Az összes vállalkozásból az 1- 9 főt foglalkoztatók száma 25.

A legtöbb dolgozót foglalkoztató helyi varroda budapesti székhelyű. A Westy Fashion Kft. 10 éve alapított családi vállalkozás. Az évek folyamán a Kft. egy 50 főt foglalkoztató kis vállalkozássá nőtte ki magát, amelyből 35 fő Tótszentmártonban, 15 fő Budapesten dolgozik.

Fő profilja, női és férfi kabátok, átmeneti kabátok, blézerek gyártása és értékesítése. A vállalkozás központja Budapesten található. Itt történik az új modellek tervezése, szériázása, a gyártás előkészítése és a készárú értékesítése a körülbelül 120 üzleti partner /kiskereskedő/ felé. Partnereik révén a Westy kabátok az ország egész területén ismertek és megvásárolhatóak. A kabátokat, blézereket a cég tótszentmártoni varrodájában készítik el.
Itt zajlik a szabványok kiszabása, összeállítása és a készárú csomagolása. A varroda dolgozó Tótszentmártonból és a környező községekből kerülnek ki.

2001. évtől nem csak nehéz konfekciót, hanem női felső ruházatot is készítenek, hogy ezáltal is jobban ki tudják szolgálni partnereiket és a vásárlók igényeit.

A mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó vállalkozások száma 18. ipari tevékenységet folytat 6, építőipari 6, kereskedelemben, javításban 18, vendéglátásban 6, szállításban és távközlésben 8, gazdasági szolgáltatásban 2 működik.

Az önkormányzatnál foglalkoztatottak száma 19 fő. Idényjelleggel foglalkoztatott közhasznú munkások száma 4 fő.

A határmenti horvát bevásárló turizmus révén sokan találtak munkát a letenyei és a nagykanizsai piacokon, illetve üzletekben tulajdonosként, vagy alkalmazottként.

Regisztrált munkanélküliek száma 2000- ben 26 fő. Munkanélküli járadékban részesült 14 fő. Jövedelempótló támogatást kapott 2 fő. Munkaképes korú lakosság száma 601 fő.
Munkanélküli ráta 4,33 %.

Lap tetejére!
 

A falu nagyjai

A község történetének megismerése után illő megemlékeznünk azokról a szentmártoniakról, akik a község történetében kiemelkedő szerepet játszottak.

Meszlényi Antal esztergomi nagyprépost

Szentmárton szülötte volt Meszlényi Antal (1894-1984), aki a lelkészi hivatást választotta. A helyi népiskola elvégzése után Székesfehérvárott és Egerben folytatta tanulmányait. 1916-ban Zircen tett érettségi vizsgát, majd Egerben volt novícius. Ezután Budapesten teológiai és bölcsészeti tanulmányokat végzett, majd pappá szentelték, és 1920-tól az Esztergomi Főegyházmegye papja lett. 1921-ben summa cum laude szerezte meg középiskolai tanári diplomáját. Visszaemlékezéseiben így vall magáról: „Szüleim egyszerű emberek voltak, földi kincseket nem örökölhettem tőlük. […] az értelem erejét apámtól, az istenszeretetet anyámtól kaptam”. 1928-ban egyetemi magántanárként tevékenykedett, majd ösztöndíjjal Rómába került. Itt a vatikáni levéltárban a janzenista források körében kutatott. 1933-tól a Szent István Akadémia tagja, 1938-ban érseki tanácsos, 1941-től pápai kamarás. Az 50-es évektől Esztergomban apostoli kanonok, majd 1964-től a helyi Keresztény Múzeum prefektusa.⁶ 1926 és 1970 között 15 egyháztörténeti, állampolitikai és pedagógiai témájú tanulmányt írt. A Tótszentmárton és plébániája történeti életképe című munkája kéziratban maradt. A több száz oldalas értekezést a hetvenes években írta. Benne a címmel ellentétben nem csak a szentmártoni plébániával foglalkozik. Műve valójában egy sajátos szempontú történelmi áttekintés, melyet személyes visszaemlékezéseivel fűszerez.

Molnár Vince püspöki helynök

Molnár Vince 1912-ben látta meg a napvilágot Tótszentmártonban. Apjának szatócsboltja volt a faluban. Vince, miután elvégezte a kőszegi gimnáziumot, a papi pályát választotta magának. 1938-ban szentelték föl, 1939-ben pedig a teológia doktorává avatták. Alsósági, vépi és muraszombati káplánság után 1943-ban Belatinc (ma Beltinci, Szlovénia) plébánosa lett, ahonnan 1946-ban Sárvárra került. Ezután Bánokszentgyörgy és Lispeszentadorján következett, majd 1953-ban a Lenti kerület esperesévé választották. 1966-tól Szombathelyen a Szent Márton plébánia adminisztrátora és püspöki helynök, 1972-től Zalaegerszegen plébános. Ez volt az utolsó állomás életében, innen szólította el a Mindenható az 1976. évben.

Albeck Gyula kántortanító- igazgató

A messzi Bánátból származott, de igazi szentmártonivá lett Albeck Gyula, a kántortanító. A Torontál megyei Nagyszentmiklóson⁷ született 1885-ben egy hét gyermekes sváb családban. Albeck Gyula ugyanabban a kisvárosban nőtt föl, ahol négy évvel korábban a kiváló zeneszerző és népzenegyűjtő Bartók Béla is a világra jött. A vegyes népességű kisvárosban élő Bartókról tudjuk, hogy természetes volt számára nem csak a magyar, de a német, a román és a szerb nyelv ismerete is. A négy nemzet fiai által lakott Nagyszentmiklóson ez olyan hagyomány volt, amely az egymás iránti tiszteleten és a tolerancián alapult. Albeck Gyuláról is joggal feltételezhetjük ezt a mentalitást, s ezt csak megerősíthetjük ismerve életének későbbi alakulását.

Elemi népiskolai tanítói oklevelét Temesváron szerezte, majd pályázat útján nyert el egy tótszerdahelyi állást 1904-ben. Hét év múlva került át Tótszentmártonba osztálytanítónak, majd 1925-től kántortanítóként tevékenykedett. Az egyházmegye püspöksége és a Művelődési Minisztérium részéről több alkalommal is elismerésben részesült lelkiismeretes munkájáért. A szülőföldjétől messze került tanító az első világháborúban hadnagyként teljesített szolgálatot, majd 1920-ban Tkalecz Borbála személyében egy itteni lányt vett feleségül. Albeck Gyula ezzel végleg elkötelezte magát új hazája, Tótszentmárton mellett. Feleségével 7 saját és 2 fogadott gyermeket neveltek föl, akik közül öten egyetemet, négyen középiskolát végeztek. A harmincas években ő szorgalmazta az egyházmegye elöljáróságánál az új iskola építését, amelyet végül 1938. augusztus 20-án adtak át, s a Szent István Római Katolikus Elemi Népiskola névre keresztelték.

Több éven át viselte az iskolaigazgatói tisztet, s ő vezette a község dalárdáját és az iskola énekkarát is, amely több előkelő helyezést szerzett a megyei és a járási versenyeken. A színjátszó körök rendezvényeinek szervezésében is nagy szerepet vállalt. Mindvégig különös figyelmet szentelt a tanítás színvonalára, s kezei közül olyan tanítványok kerültek ki, mint pl. Meszlényi Antal, Molnár Vince vagy Rezsek Rémus.⁸

Lap tetejére!
 

Látnivalók a településen

Szent Márton Római Katolikus Templom

A templom télen

A zágrábi püspöki lajstrom adatai szerint Szentmárton már 1334-ben önálló plébánia lett, más adatok szerint első temploma 1344 illetve 1347 körül épült fel. Az ellentmondó adatokat tekintve csupán annyi bizonyos, hogy templomunk szentelése Nagy Lajos királyunk uralmának idejére esett. Egy másik adat, amely a XVIII. század végén itt szolgáló Kerner János plébánostól származik, a templom építését 1374-re teszi.⁹

Mivel aközség temploma a környék más egyházi épületeivel ellentétben nem vályogból, hanem kőből és téglából készült, hamar helyreállították a török elvonulása után. Az 1716. évi canonica visitatio emlékezik meg a már felújított templomról. A falazott épület fölé deszkamennyezet és fenyőzsindely került, tornyát pedig faoszlopokból emelték a nyugati oldalon. Egy két mázsás és egy húsz fontos harang lógott benne. Időközben fából karzat és szószék is készült a szentmártoni plébánia számára. A paplak is fából volt, tetején szalmafödéllel. XVIII. századi plébánosaink szinte kivétel nélkül muraközi származásúak voltak és Zágrábban végezték tanulmányaikat.¹⁰ Eleinte a szentmártoni plébánia filiája volt Becsehely és Pola is, később már csak Tótszerdahely, Semjénháza, Molnári és Petrivente tartozott hozzá mint leányegyház (filia).

1777-ben alapították meg a szombathelyi egyházmegyét. Az első plébános az új egyházmegyében a stridói születésű Kerner János (1777-1806) volt, aki németül és horvátul anyanyelvi szinten, magyarul közepesen beszélt.¹¹ Ide érkezése után röviddel rendbe tétette a templom és a plébánia épületét, felújíttatta a főoltárt, melynek új képén Szent Márton látható. Két mellékoltárt is készíttetett, Szent Antalnak és Szent Borbálának. Ezen kívül a toronyba az addigi három harang mellé Kerner vásárolta meg a negyediket.¹²

1945 tavaszán a falunkban tanyázó SS-esek és az állásaikat ostromló bolgár és orosz katonák éjjel-nappal ropogtatták fegyvereiket. Az ádáz harc közepette a templomtorony és a főoltár Szent Márton képe is súlyosan megsérült. Az orosz nyilatkozatok ellenmondásai alapján csak sejthetjük, hogy az ő fegyvereik tették tönkre a tornyot.

Az 1945-ben hivatalba lépő Skrapits József (1945-1957) plébánosnak tehát elölről kellett kezdeni a felújítást. A bizakodó és céltudatos hívek segítségével már 1946-ban rendbe hozatta a sérült templomtornyot és a templom tetőzetét. Három évvel később Szent Márton új oltárképét is elkészíttette Károlyi Gyula keszthelyi festőművésszel, s a darabokra tört harangok helyett is újakat öntetett: egy nagyobbat és két kisebbet, melyeket ma is a templom tornyában találunk.¹³

1996-tól Harangozó Vilmos tótszerdahelyi esperes tartja a szentmiséket Szentmártonban is. Vilmos atya nagy munkabírásról tett tanúbizonyságot, hiszen Tótszerdahelyen, Molnáriban és Semjénházán is új templomot építtetett, 1997 és 2001 között pedig a szentmártonit is felújíttatta. Elsőként a toronysisak fa tetőszerkezetének cseréjére, majd annak rézlemezzel történő fedésére került sor. Az átnedvesedett falak új, speciális „lélegző” vakolatot kaptak, majd a templom hajója fölé is új tetőszerkezet került. Belül újjávarázsolták az életveszélyessé vált régi villamossági rendszert. A padokat, ajtókat belakkozták, a régi járólapokat újakra cserélték, alájuk padlófűtést szereltek be. A fűtés beszerelése révén remélhetőleg megszűnik a nyirkosság, a hívőket kellemes meleg fogadja. 1999-évben a boltíves díszkapu az alapjaitól újjá lett építve. A felújítás teljes költségeit Hederics József Béke utcai vállalkozó vállalta magára. 2000-ben a külső lábazat is speciális vakolóanyagot kapott, melynek színezésével és a díszkivilágítás elkészültével 2001-ben a templom renoválása befejeződött.

Annak ellenére tehát, hogy Szentmártonnak évek óta nincs önálló plébánosa, fejlődést és gyarapodást láthatunk. A jövőre nézve ez mindenképpen bíztató.

Szent Márton oltárkép

Az oltárképet Károlyi Gyula keszthelyi festőművész készítette

Szent Flórián szobor

Szent Flórián szobra

A falu központi helyén a templom előtti téren, kovácsoltvas kerítéssel elkerítve áll a tűzoltók védőszentjének, Szent Flóriánnak díszes szobra. Szent Flóriánt a tótszentmártoniak fogadalmi szentként tisztelik. 304-ben vértanúhalált halt a keresztény hitért. A helyi plébánia május 4-ét a szent ünnepét fogadalmi ünneppé avatta.

Bedekovich kúria romjai

A kastélyrom

Tótszentmárton 1747- ben királyi adományként a horvát Bedekovich család, majd leányági leszármazói birtoka lett. 1770- ben az uraság Bedekovichné Petkovics Anna udvarházában 13 lélek lakott. Gazdasága jelentős volt, hiszen egymaga 150 pozsonyi mérő kukoricát termelt.

A XIX. Század második felében Tótszentmárton ipara is némileg fellendült. Már 1864- ben működött egy téglaégető, melyet báró Kussevich Emil eggenbergi és Kussevich Natália vidoveci lakos- mindketten Bedekovich- örökösök – létesítettek.

1897- ben Kussevich Júlia bárónő lett a 747 holdas birtok – melyből 448 hold volt a szántó- tulajdonosa . Kapitalizálni azonban – valószínűleg tőkehiány miatt - nem tudta.

Fontos dátum a falu történetében 1912- es esztendő, amikor a Bedekovich- utód visszatért Varazsdra és itteni birtokának egy részét parcelláztatta. Az egykori Bedekovich birtok nagyobik részének új gazdája, egy Dénes Lajos nevű bérlő a kastéllyal együtt 470 holdat vásárolt meg, majd 1913- ban parcelláztatta. Az első világháború végén- csődbe jutván- birtoka maradéka (227 kat.h.) is a Lenti Takarékpénztár tulajdonába került, amely 1919 őszén szintén parcellázva lett. A nagybirtok ezzel Tótszentmártonban végleg megszűnt.

A kastély 1965- ben a Felszabadulás Mg.Tsz. tulajdona lett, adás- vétel útján.
1994- ben a Tótszentmártoni Községi Önkormányzat vásárolta meg.

Tájház

(17. számú fotó) Az épület a felújítás előtt

A tájház kialakítása folyamatban van a Dózsa Gy. tér 6. szám alatti önkormányzati tulajdonú ingatlanon.

1956-os emlékmű

Az 56- os emlékmű

A Felszabadulás és Béke utca kereszteződésében került felállításra a Letenyei Fafaragó Műhely Egyesület által készített 1956-os forradalom hőseinek emlékét őrző emlékmű.

Tótszentmártoni plébánosok szobrai

Templomkert

A templomkertben állnak a volt tótszentmártoni plébánosokról készített faszobrok, amelyek a Tótszentmártoni Fafaragó Műhely Egyesület alkotóinak keze nyomát dicsérik. A szobrok Albeck Gyula kántortanító-igazgató, Meszlényi Antal esztergomi nagyprépost, Molnár Vince kanonok, és Vlasics Lajos plébános munkásságának állítanak méltó emléket.

Elhunyt labdarúgók emlékműve

(20. sz. fotó) Elhunyt labdarúgók emlékműve

A labdarúgó pálya mellett található a tragikus sorsú, fiatalon elhunyt labdarúgók Rodek Márton, Mihálics Róbert, Kéri István és Mihovics József sportvezető emlékére állított emlékmű.

Szent Orbán szobor

(21. sz. fotó) Szent Orbán szobra

A falu zártkertjében, Kámán- hegy bejáratánál fogadja az arra járókat Szent Orbán fából készített szobra.

Önkormányzat

A polgármesteri hivatal épülete

Az 1990-es változások után a falu kivált a szerdahelyi közös tanácsból. 1991-től van a településnek önálló önkormányzata. Az 1990- es önkormányzati választásokon Dombai Tibort választották polgármesternek.. A képviselő- testület tagjai lettek: Gyuricz József, alpolgármester Horváth László, Kramarics József, Marosi Zoltán, Mihovics József, Rodek Anna, Rodek Gábor, Lemondásokat követően került a testületbe Rodek István és Varga József.

Az 1994-es választásokon Dombai Tibort ismét megválasztották polgármesternek. A testület tagjai voltak: Gyuricz József alpolgármester, Beck László, Bedi Tibor, Czapári Márton, Radnai István, Svélecz Jánosné, Tanai János. Pótképviselőként léptek a testületbe: Rodek László, Varga Zoltán és Takács György. , Ebben a második ciklusban közvetlen úton került megválasztásra a Horvát Kisebbségi Önkormányzat- amelynek elnöke Vlasics Lajos lett- a horvát nemzetiségi identitás megőrzését és a hagyományok ápolását tekintette fő céljának.

Az 1998-ban megválasztott községi önkormányzat élén Vlasics Lajos polgármester áll. A jegyzői tisztet Takács Zoltán tölti be, a 8 tagú testületet pedig Novák László alpolgármester, Czapári Márton, Czapáriné Takács Hedvig, Németh Tamás, Ombódi Sándor, Tanai János és Zsigulics István alkotják. Pótképviselőként került a testületbe Andrasek József. A polgármesteri hivatalban Jakopánecz Béláné, Rodek Róbert és Trojkó Istvánné látták el az igazgatási feladatokat. Az újonnan választott kisebbségi önkormányzat elnöke Rodekné Hederics Erika lett. Az elnöknőn kívül még Radnai István és Lukács György tagjai a kisebbségi önkormányzatnak. Pótképviselőként Dombai Tibor került a testületbe.

1999. január 1-től a szentmártoni és a szerdahelyi faluvezetés közös körjegyzőséget alakított. Körjegyzőnek Tislér Lászlóné lett kinevezne.

Lap tetejére!
 

Megvalósult projektek, sikeres fejlesztések

A faluház épülete

A rendszerváltást követően a falu infrastruktúrája nagyot fejlődött. 1991-ben elvezették a villanyt a zártkerti pincékhez is, majd 1992-ben kiépült a kábeltelevíziós rendszer. 1994-ben a telefonigénylők vonalhoz jutottak, és a vezetékes gáz- és szennyvízcsatorna hálózatra is rákapcsolódhattak a polgárok. 1992-ben avatták fel az 56-os emlékművet, a letenyei fafaragó műhely alkotását.

A kultúrház felújításaként 1993-ban egy impozáns, emelet és tetőtér beépítéses faluház építése kezdődött meg.

1999-ben az energiaracionalizálási hitelprogram keretében valósult meg az iskola és az óvoda elektromos hőtárolós, valamint a hivatal és a sportöltöző fatüzelésű fűtésének gázas központi, illetve konvektoros fűtésre való cseréje.

A polgármesteri hivatal rekonstrukciójára 2000-ben került sor.

A sportöltöző raktárhelyiségének átalakítása révén belső wc és mosdó került megépítésre. Folytatódott a faluház építése.

2000- ben korszerűsítésre került a Béke utcai közvilágítás.

Az életveszélyessé vált iskola épületének felújítása 2001. február 4- én vette kezdetét. Az aulával, vizesblokkal, igazgatói irodával és számítógépes tanteremmel bővített, teljesen felújított épület ünnepélyes átadása 2001. augusztus 26- án történt.

Fejlesztési elképzelések

Az önkormányzat fejlesztési tervei között szerepel többek között az autóbusz-közlekedéssel is terhelt Rákóczi utca felújítása, a Petrivente felé vezető mezőgazdasági célú összekötőút megépítése, a félbehagyott faluház-építési munkálatok befejezése, az orvosi rendelő és a ravatalozó épületének felújítása és a műemlék jellegű Bedekovich-kastély megmentése is. Nagy lehetőségek forrása lehet a falu határában lévő lefojtott szénhidrogénkút feltárása, amelynek hasznosításáról ma is tárgyalások folynak. A termálforrás hatékony kihasználása, valamint jóléti víztározó kialakítása a jövőben nagyban segíthetné a fejlesztési tervek megvalósítását, a falusi turizmus és idegenforgalom föllendítését, s talán megállíthatná a népesség évek óta tartó fogyatkozását is.

Lap tetejére!
 

Befektetési lehetőségek Tótszentmártonban

Termálprogram

A termálfürdő látványterve

Tótszentmárton a Mura és az Eszteregnyei- Letenyei Dombság között lévő alacsony fekvésű területen található, tipikus zalai kistelepülés. A települést többnyire horvát nemzetiségű lakosok lakják, akik hatalmas erőfeszítésekre képesek annak érdekében, hogy saját sorsukat jobbra fordítsák. Emellett szeretnék településük jövőjét, fejlődését is biztosítani. Eddig településünk infrastrukturáját fejlesztettük a mai kor követelményeinek megfelelő, elfogadható szintre. Ezen túl viszont szeretnénk nagyobb, látványosabb projekteket kidolgozni, amelyek képesek településünk idegenforgalmi vonzerejét is növelni. A fejlesztési elképzeléseink során tudatosan próbálunk építeni meglévő természeti adottságainkra. Szeretnénk létrehozni községünkben egy mesterséges tavat, valamint egy termálfürdőt.

A termálvíz hasznosítás műszaki adottságai

Tájékoztató anyagunkban községünk önkormányzata vázolni szeretné a potenciális befektetők számára a fejlesztési elképzeléseit. Terveink komoly, szakmailag jól elkészített tanulmányokon alapulnak.

Szeretnénk kiaknázni a közigazgatási területünkön belül található termálvízkészletet, ami jelentős mértékben növelné a település vonzerejét. A hévízfeltáró tevékenységben az évtizedekkel ezelőtt mélyült olajipari fúrásra építünk (Letenye-2), amelyet szeretnénk termálvíztermelésre kiképeztetni. A kút szénhidrogén termelés szempontjából meddőnek bizonyult, de alkalmas termálvíztermelésre. A termálvízszerzésre alkalmas rétegek 1200 méter körül találhatók. Ebben a mélységintervallumban 60-100 C közötti hőmérsékletű réteghőmérsékletre kell számítani. A felszínen 40-80 C közötti hőmérsékletű termálvíz jelentkezése várható. A víz minőségét tekintve a nátriumkloridos, kálciumkloridos termálvizek közé tartozik majd.

A fúrás víztermelésbe állításához szükség van az elhelyezett cementdugók átfúrására és a víztermelés céljára kiválasztott lyukszakaszon a béléscső perforálására.

A fejlesztésre kiszemelt terület

A tervezett termálvíz hasznosító létesítmények megvalósítására a jelenlegi belterület közelében nyílik lehetőség, az önkormányzati tulajdonban lévő külterületi földeken. A mintegy három hektárnyi területet az önkormányzat térítésmentesen biztosítja a befektetni szándékozók rendelkezésére. Mivel a termálvíz hasznosító létesítmények a belterület közelében helyezkednek el, a terület közművesítése nem okoz nehézséget. A kialakítandó üdülőterület a meglévő úthálózat, valamint az épülő M7-es autópálya felhasználásával megoldható.

A fejlesztési program

A legelső lépésként termálvíztermelővé kell tenni a Letenye-2 jelű fúrást, majd ki lehet alakítani egy termálfürdőt a hozzá kapcsolódó kiszolgáló, kiegészítő létesítményeket. Létrehozásra kerülnének a medencék, amelyek közül az egyik fedett kialakítású lenne. A medencék mellett megépítésre kerülnének a szükséges öltöző és kiszolgáló épületek. A fürdő vendégeinek ellátását a strand területére telepített büfék segítenék. A vendégek elszállásolását egy panzió építésével lehet megoldani. A panzióhoz étterem is tartozna, amely biztosítaná a színvonalas étkeztetést. A panzió mellet sportpályák, valamint parkok lennének kialakítva, tovább bővítve a szabadidő változatos eltöltésének lehetőségét. Ezek mellett üdülőépületek hozhatók létre. A bungalók mellette egy jelentős férőhelyű kemping létrehozására van igény. A területen egy szabadtéri színpad állítható, amely kulturális rendezvények, fesztiválok, koncertek tartására egyaránt alkalmas lenne.

A termálvíz hasznosításhoz kapcsolódó programok

A Mura mentén több természetvédelmi oltalom alatt álló terület található. Remélhetőleg a közeljövőben meg fog alakulni a Muramenti Nemzeti Park.

A településünk zártkertjében lévő Kámán- hegyi pincesort is bemutatható lenne. Bor utak és borversenyek szervezése különleges élményt nyújthatna. A falu karakteres régi házaiban művészeti alkotó és képzőművész táborokat szerveznénk. Lehetőség van a horvát gasztronómiai ízek kóstolására, gyalog és kerékpártúrák megvalósítására. Lehetőség nyílna az ősi módszerekkel űzött halászat megismerésére, a lovaglásra és lovas túrákra.

A megvalósításra váró jóléti víztározó lehetőséget nyújtana a horgászatra és a csónakázásra.

A faluban évente két alkalommal van búcsú, amelyhez különböző kulturális programok kapcsolódnak. A horvát kisebbségi önkormányzat évente horvát napot. A falu védőszentjének ünnepén Márton- napi mustszentelésre kerül sor. A kulturális műsorokban rendszeresen fellépnek helyi és külföldi csoportok.

Végül szót kell ejteni arról, hogy célszerűnek látszik a község legjelentősebb épületét, az egykori Bedekovich- kúriát is bevonni a fejlesztési programba. A régi XVIII. Századi épületben a műemléki felújítás után vadászház, szállások, valamint konferencia terem hozható létre.

Bedekovich- kúria felújítása

A kastély épülete a 1979-ben

A kastély 1965- ben a Felszabadulás Mg.Tsz. tulajdona lett, adás- vétel útján.
1994- ben a Tótszentmártoni Községi Önkormányzat vásárolta meg.

Tótszentmárton, Petőfi S. u. 26. szám alatti, belterületi 340/3 hrsz.-u ingatlan, amelynek területe 6609 m2. Az erősen romos állapotban lévő műemlék épület felújítás után panzióként funkcionálhatna.

Reméljük, hogy a fejlesztési program elnyerte tetszésüket és befektetésükkel támogatják elképzeléseink valóra váltását.

Lap tetejére!
 

Rendezvények

A falu rendezvényei közül ma is nagy népszerűségnek örvend a júniusban Szent Antal napján és novemberben Szent Márton napján tartott búcsú. A búcsúi programokat horvát napi kulturális műsor, valamint Márton- napi mustszentelés színesítik.

Márton- napi mustszentelés

2000- óta évente sor kerül az idősek napjának megtartására. A hatvan év feletti idős embereket kulturális műsorral szórakoztatják a rendezők. A rendezvény mulatással zárul.

Minden év tavaszán borversenyt tartanak a faluban. A versenyre minden Kámán-hegyi, nagymezei és tótszentmártoni termelő részt vehet. 2002- ben a behozott 53 bormintából 7 arany, 10 ezüst, 13 bronz minősítést kapott. A falu bora címet fehér kategóriában Rodek József cserszegi fűszeres, vörös kategóriában Vertarics Lajos zweigelt bora érdemelte ki. A borbíráló bizottság elnöke Dr. Bussay László volt.

Kámán- hegyi pincesor

A jubileumi év sem múlhatott el a hagyományos pünkösdi hétfői kispályás labdarúgó utcabajnokság nélkül. A küzdelmekben hét utca csapatai vettek részt. Első helyen az Alkotmány utca csapata végzett a Rákóczi utca gárdája előtt.

A település önkormányzatai hagyományteremtő szándékkal rendezte meg a Tótszentmártonból elszármazottak találkozóját. Az elszármazottak találkozóján 107 fő vett rész, a programot helytörténeti kiállítás színesítette.

(27. sz. fotó)Elszármazottak a Kámán- hegyen

Oktatás

Az új iskolaépület

Az első tanítót 1718-ból ismerjük Tótszentmártonban. Az ezt megelőző időszakban csak a szomszédos Szepetnek tanítóját ismerjük 1554-ből, illetve az 1640-es években több muraközi és Lenti környéki község iskolájáról hallunk. Csupán feltételezhetjük, hogy a török uralom idején sokat szenvedő és megmaradásáért küzdő falu népe nemigen törődhetett a gyermekek tanításával.

A katolikus iskolák működését segítette az ellenreformáció és Mária Terézia 1749-es rendelete is, természetesen a községi és a protestáns iskolák rovására. Mivel a szentmártoni iskola a katolikus egyház kötelékébe tartozott, továbbra is támogatásban részesült.

A népoktatás helyzete az 1830-as években sem mondható rózsásnak. Plébániánk községei közül ekkor is egyedül Szentmártonban működött iskola. A tanulók kevesen voltak, osztály és órarend nem volt. A gyermekek olvasást, írást, hittant és számolást tanultak.¹⁴ A tanító kicsiny lakásban lakott, és csekély fizetség ellenében a lakásában kialakított szükségtanteremben tanított. Mindemellett pozitívumként kell értékelnünk, hogy 71 Mura melléki település 20 iskolája között a szentmártoni is ott volt.¹⁵

Szentmártonban az 1890-es évek elején végre új iskola épült, melynek költsége 3000 forintra rúgott. A három tantermes iskolán kívül még egy tanítói lakással és egy óvodával is gazdagodott a falu.¹⁶ Árnyékként vetült az ünnepre az oktatás kizárólagos magyar nyelve, amely a túlnyomórészt horvátok lakta község érdekeit kevéssé szolgálta.

1911-ben került Tótszerdahelyről Szentmártonba Albeck Gyula tanító. Amikor földije, Haász Péter Tótszentmártonba érkezett, ő a szomszéd faluban nyerte el az egyik állást. Innen került falunkba, mint osztálytanító. 1925-től kántortanítóként, 1935-től igazgatóként működött, majd a háború után mint nyugdíjas kántortanító tevékenykedett.¹⁷

A 20-as évektől fogva már három tanító működhetett a községben. 1923-ban a tapolcai illetőségű Barabás Mária nyerte el az egyik tanítói állást, míg a másikat Loiczky Lajos. Utóbbi helyébe 1927-től Kűronya Julianna lépett. Közben az iskolában ekkortájt ismét csak magyar nyelven tanítottak. A tanítók járadékába ekkor a lakás- és szántóföldhasználaton kívül a szabad legeltetés, a lélekpénz, a stóla és a fuvar tartozott.¹⁸

A gyermeklétszám folyamatos növekedése miatt a régi iskolaépület már jó ideje szűkösnek bizonyult. A falu vezetősége ezért 1937-ben új iskola építését határozta el. Az építkezés 1938-ban kezdődött el. Az építkezés 24 ezer pengő állami segélyből kezdődött, melyet a minisztérium 3 tanterem és egy tanítói lakás építésére adott.¹⁹ Az átadásra végül 1938. augusztus 20-án került sor. A Szent István Római Katolikus Elemi Népiskola építéséből számos helyi mesterember is kivette a részét.

A háború után az iskola kikerült az egyház fennhatósága alól. Az immár Tótszentmártoni Általános Iskola néven szereplő intézményben 1946-ban Albeck Gyula igazgató mellett Barabás Mária tanítónő dolgozott. 1947-ben Petriből került át Szentmártonba Király István kántortanító, majd egy év múlva Rezsek Györgyné Fritz Edit is a tantestület tagja lett. A 40-es évek végére a szentmártoni iskola 8 osztályossá alakult át.

Az 50-es évektől jelentősen megnőtt a tanítók száma. Németh Elemér, Rezsek György majd Krékity Ferenc töltötték be az igazgatói tisztet, a tanítók pedig az idős Albeck Gyula, Balassa Károlyné, Busa Antalné, Cseh Angéla, Hegyi Gyula, Istókovics Márk, Jenőfy Margit, Kálecz István, Kálecz Istvánné, Krékity Ferencné, Miszory Éva, Pálfy Mihály, Pető József, Pulikanity István, Rezsek Györgyné Skriba Teréz, Sárdy Lászlóné, Szeidel Klára, Takács Gizella, Tanai János, Vlasics József, Vlasics Józsefné és Wuscher Anna voltak.

A 60-as évek elején Péter Lászlóné ülhetett az igazgatói székbe. Újabb tanítók a 60-as és a 70-es években: Balazsin Márton, Bálint Mária, Beleznay Julianna, Cziráki Mária, Dobos László, Hederics Mártonné Igazi Mária, Kaczeus Vilmos, Kanizsai Gyuláné, Kélig Éva, Kélig Eszter, Proszenyák Miklósné, Rezsek Jolán, Róka Margit, Sáfár Sándor, Skoda Mária és Tanai Jánosné Boza Teréz. A 80-as évekből Kovács Éva, Megyimórecz Ágota és Meződi Jánosné nevét kell még említenünk, a 90-es évekből pedig Mihovics Annáét és Rigó Margitét.

A 70-es évek első felében az iskola 10 pedagógust foglalkoztatott, és falai közt kétnyelvű oktatás folyt. Az 1974/75-ben történt körzetesítés folytán a tanerők száma 6-ra csökkent, s a négy felső osztályt áthelyezték Tótszerdahelyre. Szentmártonban csak az alsó tagozat maradhatott.

1991-ben Rodek Anna lett az igazgató. Meződi Jánosnéval, Proszenyák Miklósnéval Rodekné Hederics Erikával, Trojkó Krisztinával és Trojkó Zsolttal együtt ők alkotják 2002-ben a szentmártoni nemzetiségi általános iskola tanári karát.

A tanítás 2001 tavaszán ideiglenes helyen , a faluházban folyt, mivel az 1938-ban épült régi iskola renoválás alatt állt. Nemrég a községben megmaradt négy alsó osztály léte is veszélybe került. A vezetőség minisztériumhoz benyújtott pályázata azonban pozitív elbírálásban részesült, így iskolánk nem csak megmaradhatott, de a régi épület felújítására is lehetőség nyílt. Az új iskola átadására 2001. augusztus 26- án került sor. Az iskolát Varga László a Zala Megyei Közgyűlés elnöke adta át. A névadó Szent István tiszteletére készített domborművet Heizer Antal a kisebbségi hivatal elnökhelyettese leplezte le. Az új tanévet Környei László az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára nyitotta meg.

Környei László államtitkár átadja az iskola kulcsát Rodek Anna igazgatónak

A tótszentmártoni óvoda az általános iskolával együtt 2000-től Tótszentmártoni Közös Igazgatású Intézmény néven működik. 1990-től 1999-ig önálló intézmény volt, előtte pedig a Molnári Igazgatósághoz illetve egy ideig a szerdahelyi iskolához tartozott. A horvát nemzetiségi óvodában jelenleg egyetlen vegyes csoport van, 28 gyerekkel. A kicsik fele-fele arányban horvát és magyar nyelvű foglalkozásokon vesznek részt. Az óvoda munkatársai 2001-ben Hederics Zoltánné óvodavezető és Rodek Istvánné óvónő és Rudas Gyuláné dajka. Előbbi 23, utóbbi 26 éve dolgozik az intézményben.

Az óvoda épülete és udvara

A hatvanas években Kálmán Irén, Kulcsár Valéria és Tompos Zsuzsanna (később Major Józsefné), 1969-től 1970-ig pedig Danovár Katalin voltak az óvónők. A hetvenes évek óvónői a már említetteken túl Konkoly Lászlóné Hederics Mária, Ágoston Mária, Hederics Józsefné Dobos Erzsébet, Mihálics Anna és Tóth Erika voltak. A nyolcvanas évek első feléből Dobos Józsefné Ludvig Katalin, Kőnig Gabriella és Tislér Mária nevét, az évtized második feléből pedig Hederics Mártonnét, Horvát Ildikót, Kisfaludy Miklósnét, Lukács Zsuzsannát, Svélecz Ildikót és Vlasics Lajosné Mihálics Annát kell említenünk. Utóbbi 1996-ig volt óvónő, ezután már csak ketten, a korábbi vezető Rodek Istvánné és az óvoda mai vezetője, Hederics Zoltánné foglalkoznak a kicsikkel.

Lap tetejére!
 

Intézmények:

Tótszentmárton Község Önkormányzata

8865 Tótszentmárton, Rákóczi u. 3.

Telefon: 93/583-005

E-mail: totszentmarton-onkorm@axelero.hu

Polgármester: Vlasics Lajos

Alpolgármester: Novák László

Képviselők: Andrasek József, Czapári Márton, , Németh Tamás, Takács György
Tanai János,

Horvát Kisebbségi Önkormányzat

8865 Tótszentmárton, Rákóczi u. 3.

Elnök: Rodekné Hederics Erika

Tagok: Dombai Tibor, Radnai István

Körjegyzőség Hivatala

8865 Tótszentmárton, Rákóczi F. u. 3.

Körjegyző: Tislér Lászlóné

Telefon, fax: 93/383-401

Szent István Általános Iskola

8865 Tótszentmárton, Dózsa tér 4.

Tel.: 93/383-402

Igazgató Rodek Anna

„TI” Tótszentmártoni Iskoláért Alapítvány

8865 Tótszentmárton, Dózsa tér 4.

Tel.: 93/383-402

Alapítva: 1997.06.
Alapítvány elnöke: Vlasicsné Herman Gabriella

Napköziotthonos Óvoda

8865 Tótszentmárton, Felszabadulás út 7.

Tel.: 93/383- 453

Óvodavezető: Hederics Zoltánné

Faluház

8865 Tótszentmárton, Felszabadulás u. 5.

Vezető: Trojkó Zsolt
Tel.: 06/30/270 8701

Orvosi rendelő

8865 Tótszentmárton, Dózsa Gy. tér 1.

Háziorvos: Gerencsér József

Tel.: 93/383-449

Lap tetejére!
 

Civil szervezetek

Fc Napred ifi csapata

FC Napred Sportegyesület

8865 Tótszentmárton, Rákóczi út 3.

Elnök: Németh Tamás

Tel.: 93/383-479

A falu sportéletét az 1938-ban alakult sportegyesület jelenti, melynek labdarúgó csapata, a Napred FC legutóbb 1982-ben került fel a megyei bajnokságba, s ma is annak első osztályában szerepel. A csapat eddigi legjobb eredménye az 1989-90 évi Zala megyei labdarúgó bajnokság első osztályában elért második helyezés volt. A millennium éveiben az egyesület Németh Tamás elnöklete alatt működik. 2000-2001 évi bajnokságban a felnőtt csapat a 8. helyen , az ifjúsági csapat a 14 helyen végzett, a serdülők ezüstérmet szereztek. A felnőtt csapat edzője Markek István.

Tánccsoport a zágrábi fellépésen

Sumarton Kulturális Egyesület

8865 Tótszentmárton, Felszabadulás u.5.

Elnök: Gyuricz József

Tel.: 93/383-469

A kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére 1996-ban 47 fővel megalakult a Sumarton Kulturális Egyesület. Céljai között szerepel a falu kulturális életének szervezése, horvát kulturális és népi hagyományok ápolása, a horvát anyanyelvű lakosság identitásának erősítése. Az egyesületnek négy szekciója - felnőtt és gyermek tánccsoport, fúvós zenekar, asszonykórus, valamint hagyományőrző csoport működik. Rövid fennállása alatt az egyesület csoportjai több hazai és horvátországi vendégszereplésen vettek részt. A felnőtt tánccsoport budapesti, valamint zágrábi fellépése mellett a szomszédos horvát és magyar településeken is sikerrel mutatta be repertoárját. Az egyesület tevékeny résztvevője az évente egy alkalommal megrendezésre kerülő helyi horvát napnak és a Márton napi mustszentelésnek. Az egyesület elnöke: Gyuricz József, a tánccsoport vezetője Fehérvári Andrea, az asszonykórus vezetője: Tóth Brigitta, a fúvósok vezetője Trojkó Zsolt, -karmesterük Tatár Csaba- a hagyományőrzők munkáját Vlasics Lajosné irányítja. 2002 tavaszán megalakult az egyesület tamburazenekara. Az egyesület csoportjai rendszeres próbákkal készülnek a fellépésekre.

Az iskola szervezésében évente megrendezésre kerülő nyári kézműves táborban a fafaragáson kívül a szövés, a kosárfonás, a gyöngyfűzés és a fazekasság alapjait is elsajátíthatják a résztvevők. 2001-ben a kulturális egyesület által szervezett hagyományőrző népzenei tábor munkájában 26 fiatal vett részt.

Plébánosok szobrai

Fafaragó Műhely Egyesület

8865 Tótszentmárton, Alkotmány u.

Elnök: Radnai István

Tel.: 93/383-432

Szintén 1996-ban hívták életre a Tótszentmártoni Fafaragó Műhely Egyesületet, mely nyaranta nemzetközi fafaragó tábort szervez horvát és magyar művészek részvételével. Az itt készített alkotások a falu köztereit díszítik. A műhelynek köszönheti a község a papkertben fölállított öt alkotást is, amelyek volt tótszentmártoni plébánosoknak, valamint Albeck Gyula kántortanítónak állítanak emléket. A fafaragó egyesületet Radnai István vezeti.

Testvérfalu

A Mura folyó, amely elválaszt és összeköt

Sveta Marija horvátországi település Muraköz megyében található, a határtól harminc kilométerre. A két falu közötti kapcsolat a hetvenes évek végén kezdődött. Kezdetben felnőtt és öregfiúk labdarúgó mérkőzésekben nyilvánult meg, majd kulturális programokkal bővült.

1997-ben az önkormányzatok együttműködési megállapodást írtak alá, amely együttműködés kiterjed a politikai, kulturális- és sport, oktatási és egyházi élet területeire.

A települések lakosai között baráti kapcsolatok szövődtek, rendszeresen látogatják egymást.

Az önkormányzatok és a civil szervezetek vezetői állandó meghívottai egymás rendezvényeinek.

A település kiadványai

A Tótszentmártoni Községi Önkormányzat és a helyi Horvát Kisebbségi Önkormányzat 1999-től Sumartonske novine címmel közös erőből helyi újságot jelentet meg. Az időszakosan megjelenő lapban magyar és horvát nyelvű írások egyaránt helyet kapnak.

A könyv borítója

2001. októberében megjelent a Tótszentmárton története című helytörténeti kiadvány. A könyvet Mészáros Ádám nagykanizsai néprajzos írta, Vlasics Lajos szerkesztette. A nyomdai előkészítést a zalaegerszegi MÉSZI Műhelyben Mészáros Róbert végezte. A borító Mészáros László munkája.

A könyv A/5 formátumban, 150 oldal terjedelemben, 1000 példányban jelent meg a Tótszentmártoni Önkormányzat és a Sumarton Kulturális Egyesület kiadásában.

Lap tetejére!
 

A könyv tartalmából:

Előszó Bevezető gondolatok A falu fekvése, földrajzi nevei, környezete A község névadója Szentmárton története a török időkig A török idők Tótszentmárton a XVIII. és a XIX. században Tótszentmárton az 1990-es változásokig A falu nagyjai A hitélet és a plébánia története Az iskola története Szentmárton népe. Múlt – jelen – jövő Tótszentmárton lakói 2000-ben Források

A monográfiát fekete- fehér és színes fotók , valamint illusztrációk díszítik. A fotókat Vlasics Lajos és Vlasics Lajos Balázs készítették.

Képtár